Honnan is kapta nevét az építmény?
A granárium latin szó, és a magyar nyelvben a magtárat illetve a csűrt jelenti.
Természetesen nem az egyszerű falusi emberek találták ki ezt a kifejezést – az idős emberek elbeszélése alapján –, a Mirbach báró család szó-használatából került ki a „Granárium” szó a sombereki köznyelvbe.
Az épület valamikor a Mirbach család tulajdona volt. Pincének, présháznak használták az alsó szintjét, a felső szint pedig a különböző termények, de elsősorban búza tárolására szolgált.
A régi magtár főbejáratának boltozatán az 1819-es évszám látható. Ez az évszám jelzi a Granárium építési évét.
A magtár tervezői, építői nem messze a falu központjától találták meg a lehető legjobb, egy meghatározó meredek földhordalékot.
Ez nemcsak a nagy U-alakú, téglával kifalazott pince kialakítása szempontjából volt nagyon előnyös hely, hanem abból a szempontból is, hogy közel esett a család kúriájához, kastélyához és a falu központjához is.
Az alsó szinten volt a főbejárat, innen lehetett megközelíteni a pincét, a présházat és a különböző raktárhelyiségeket.
Az épület alsó részének déli oldala is részben nyitott volt, nagy faajtókkal. Itt régebben mezőgazdasági eszközöket, és egyéb használt tárgyakat tároltak.
A felső szintre, ahol a termények voltak, az épület hátsó falán található kisebb bejáraton keresztül vezetett az út.
Egy földút vezetett oda – mely az épületek körül ölelte –, és ide mindkét oldalról fel lehetett jutni az ajtóhoz. Az egyik oldalon felhajtottak a szekérrel, a másik oldalon pedig le.
Az idősebb emberek elbeszélése szerint, eredetileg az építmény tetőszerkezete zsindelyből készült, ami csak később került rá a palatető. Ezt látszik igazolni, hogy régen a palatetőn másik színű palával az 1913-as évszám volt egy keretben kirakva.
A Granárium egy stabil, alul boltíves, erős, téglából készült épület volt, zöldes falakkal, ahol nagyon sok terményt lehetett tárolni.
Az államosítás után a termelőszövetkezet tulajdonába került.
A terményen kívül itt – az alsó szinten – tárolták a pincében a termelőszövetkezet borát, mert egy ideig, a régi templomrom körüli dombon szép szőlője volt a tsz-nek. Amikor a szőlőműveléssel felhagytak, nem volt teljes mértékben kihasználva a pince, sem az alsó szint.
Később, a termelőszövetkezet gazdasági eredményeinek javulásával, új funkciót szántak az épületnek.
A felújított Granáriumban 1987. június 6-án tartották az első nagyszabású községi rendezvényt, amelyen Németországból érkező vendégeket fogadtak.
Az építmény műemlék jellegét meghagyva, nagy átalakításba kezdtek a tsz kőműves és asztalos szakemberei.
A nagyszabású tervek szerint, nagyon sok földet megmozgatva, új modern kétszintes építményeket toldottak a régi épülethez az alsó és a felső szinten is.
Az egyik volt a „Szolgáltató Ház” amely részben kiegészítője volt a Granáriumnak, és egyben jobbá tette a lakosság igényeit is igyekezett „kiszolgálni”. Ennek alsó szintjén helyet kapott egy férfi-, és egy női fodrászat, valamint egy szauna.
Az épület felső szintjén egy panzió kialakítására került sor, előtérrel, és öt szobával. A szobák kétágyasok voltak, egy kettős zuhanyzóval, és közös WC-vel (fürdő, zuhany stb.).
Akkori áron 420 Ft-ba került egy szoba éjszakánként.
Ezek az építkezések párhuzamosan folytak az épületkomplexum teljes felújításával.
A régi épület mögé is egy másik új, kiegészítő épület került. Ez lett a konyha. A felső szinten – az emeleten – a régi épületben egy nagy étterem kialakítására került sor, esztétikus szép bútorzattal. A modern konyhai komplexumot, a tsz kőművesei építették, modern berendezéssel, kiszolgáló helyiségekkel. Ehhez tartozott egy központi fűtéses helyiség kazánokkal, és szellőztető berendezésekkel.
Az épület-komplexumhoz tartozik egy teniszpálya is, melynek pályája műanyag borítású volt.
A régi épületet csak belül alakították át. A külső részt meghagyták. Az építmény déli oldalát falazták be, és az egyszerű zsalugáterek helyett újakat készítettek régi minták alapján az asztalosok. A főbejárat helyére egy ajtót került.
A valamikori magtár alsó szintjét teljesen „átvarázsolták”. Egy szép sörözőt létesítettek kialakított pultokkal. Az U-alakú pincét pedig hátul megosztották. Így az egyik felében egy sörfőzdét alakítottak ki, a másikban egy korszerű, elektronos tekepályát.
A sörfőzdében német licensz alapján „Kaltenberg” sört készítettek, ennek napi 800 liter volt a kapacitása. (Igen kedvező árral, 18 Ft-ba került egy korsó.) A sört egy helyi „mester”, Steindl József főzte.
Made with
Free Website Software